Mikor odaértünk, Jake már ott várt minket.
-Sziasztok!-köszönt nekünk kedvesen.
-Szia!-köszöntem én is.
-Szijjjjaa, és Stacey vagyok, Meli lb-je.-mutatkozott be nyávogósan Stacey.
-Szia, Jake vagyok.-mondta és kezet ráztak.-Mehetünk?
-Persze!-bólintottunk, és sétálgatni kezdtünk.
Kb. 10 percig sétálgattunk a parton, meg beszélgettünk, amikor Jake terelni kezdte a témát:
-Figyeljetek. Be kéne szállni, az én kocsimba, mert mutatni akarok nektek egy szuper helyet!-mondta. Ezen egy kicsit elgondolkodtam. Miért nem tudunk gyalog menni? Hiszen az a lényeg, hogy mutassa meg, nagyjából egész Los Angeles-t.
-Hááát..lehet hogy Melissa apukája..-kezdett magyarázkodni Stacey.
-Nem, dehogyis. Menjünk!-szakítottam félbe, mert Jake-kel akartam lenni. Olyan helyes!
-Rendben,ott parkolok!-mutatott egy tök menő kocsira. Odamentünk, és beszálltunk. Mind a ketten hátra ültünk.
-És...? Hova viszel minket?-kérdeztem.
-Legyen titok.
***10 perc múlva.
Egy sikátorba értünk..azt sem tudtam, hogy hol vagyunk..
-Gyertek lányok, menjünk fel hozzám, mert fent felejtettem valamit, amit nagyon kéne használnom!-invitált minket Jake.
-Biztos a dilibogyó kapszuládat..-mondta halkan Stacey, mire kicsit röhögtem, de végül meggyőzött minket Jake, és felmentünk..Miért kellett nekem olyan naivnak lennem??
-Itt az én lakásom!-mondta, és beléptünk. Jó kis kecó volt, meg kell hagyni.
-Király.-mondtam.
-Ahha, de menjünk már!-mondta Stacey. Nem tudom mitől félt, általában én vagyok a félősebb de mindegy..
-Egy pillanat és jövök!-mondta Jake, és berohant a szobájába.
-Nyugi, Stacey. Nem lesz semmi gond...-bíztattam, de én magam is egy nagyon kicsit féltem, nem is tudom mitől..elfogott az ösztönös ijedtség..
-Áááh..nem..-nyugtatta magát is Stacey.
-Végülis, ő is annyi mint mi! És csak nem bántana!
-Honnan tudod? Nem is ismered!-emlékeztetett..ezt mondjuk igaz! Milyen hülye vagyok! Minek jöttem fel egy ismeretlen csávó lakásába??????
-láááányoook..-mondta egy ijesztő hang, és kijött Jake, egy késsel a kezében..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése