-Ha eddig nem is tudtuk, hogy ki ölte meg, te minek mondod el?-kérdeztem (szerintem) teljesen logikusan Stacey.
-Azért, mert...kellenek nekem segítők....-magyarázta.
-Szuper, hát, sok sikert hozzá!-mondta Stacey, és egy integetéssel elintézte az egészet. Az ajtó felé vettük az irányt.
-Várjatok!-szólt utánunk, és előttünk termett.
-Te..meg...hogy kerültél..IDE???-kérdeztem..lehet, hogy ő is vámpír?? vááááá!
-Nem mondhatom el, hogy mi a titkom..a lényeg, hogy most velem kell, hogy gyertek!-mondta, és megfogta a kezünket.
-Engedj el, nem vagyok a csajod!-mondta Stacey, és próbálta kirántani a kezeit Jake kezei közül, de nem sikerült neki..most újra megkérdezem..MIT IS KÉNE TENNÜNK?? Itt van velünk egy őrült pszihopata állat, és semmit nem tudunk tenni! Ez olyan mint egy rossz álom.
  5 perc múlva már a kocsijában ültünk. Kínos csend volt, mint általában a filmekben..Ki ez egyáltalán? Biztos, hogy Jake a neve??
-Mi a neved?-kérdeztem hirtelen.
-Jake, de te ezt tudod.
"-Biztosan nem az a neved"-gondoltam magamban.
-Tényleg, nem az...-mondta. Mintha, belelátna a ...fejembe! Már tuti, hogy vámpír!!-És egyébként, ki hozott magával savanyú uborkát?-szaglászott a levegőbe a Jake-nek hitt csávó.
-Én..-mondta Stacey sírva.
-Nyugi, kislány! Nem foglak bántani! Neked kell majd bántanod másokat!-vígasztalta "Jake".
-Ez nem segít!!!-ordibáltam, és mindenki elkezdett egyszerre beszélni!
EZ EGY KÉSZ RÉMÁLOM!
Békésen utaztunk, én már félig aludtam, amikor..egy kés jött át a kocsi ablakán..
-Mi a...?-kérdeztem jobban szemügyre véve..ez..meg akar minket ölni???!!!